2013. augusztus 8., csütörtök

Légzés a zazen alatt, és…


Előző írásunkban „megtanultunk ülni”, ami nagyon fontos, ezért érdemes nagy hangsúlyt fektetnünk a helyes testtartásra, most pedig a légzéssel foglalkozunk.
 

A zazennek a hétköznapi életünkben is jelen kell lennie, segítenie kell a mindennapokban, ezért nem lenne helyes, ha csukott szemmel végeznénk a meditációt.
Az ülés még kevés ahhoz, hogy elérjük a kívánt hatást, mert ha a tudatunkat nem tudjuk lecsendesíteni, akkor ülhetünk a megfelelő pózban bármennyit, nem fogunk megnyugodni. A legnehezebb feladat tudatunk rendbetétele. Ahhoz, hogy a tudatunk rendben legyen, nagy segítségünkre van a légzés.
Lássuk, hogyan is kell lélegeznünk ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk.

Mit mond erről Harada Rōshi?
Stabilan, lótuszülésben ülünk, és a felsőtestünkből, tehát a vállból, a nyakizomból és a mellkasból kiengedjük az erőt és a feszültséget, hogy a lehető leglazábban tarthassuk. A legkönnyebben a gyomorszáj és a rekeszizom feszül meg, így figyeljünk rá, hogy kellően ellazuljanak, mert ha ezek nem nyílnak meg, nem tudunk mélyen lélegezni, aminek következtében a csi (ami ugye az energia) nem tud szabadon áramlani testünkben, megreked és el sem jut a rekeszizomig. A zazenben nagyon fontos, hogy az alhasig leeresszük a levegőt!
A kilégzés ellazítja testünket, míg a belélegzés megtölti energiával, tetterővel, és a teljesség érzését kelti bennünk. Ennek alapján lassan engedjük ki a levegőt, tehát a kilégzés legyen hosszan elnyújtott, mert így lehetőséget adunk testünknek a lassú és teljes ellazulásra, tudatunk megnyugvására. Belégzéskor pedig engedjük, hogy testünk lélegezzen be minél jobban és mélyebben, de ne erőltessük, mert azzal nem segítünk elérni a kívánt célt.
Hogyan tegyük ezt? A zazen során a légzéshez ne használjuk a szánkat, a be- és kilégzést is az orrunkon keresztül végezzük. Ideális esetben 8-10 másodpercig is eltart egy kilégzés, de majdnem biztos, hogy eleinte ennél kevesebb időt vesz igénybe, viszont érdemes „dolgozni” rajta, hogy elérjük a 8-10 másodpercet, ráadásul, gyakorlással elérhetjük a 20-30 másodpercet is, ami persze nehéz, és a mindennapokban nincs is szükségünk erre, viszont ha sikerül elérni a 8-10 másodpercet lassan eljuthatunk oda, hogy tudatunk nyugalma megszületik.
A kilégzés végén, mikor úgy érezzük, már nem tudunk tovább kilélegezni, a testünk vissza akar térni eredeti állapotába, és önkéntelenül belélegez. Nekünk nem kell beszívni a levegőt, ezt megteszi helyettünk a testünk.
 
 
Kezdők számára tehát a helyes légzés a hosszú kilégzés, majd a testünk önkéntelen belégzése. Ezek a zazen legfontosabb alapjai, elemei.
Ne csak 1 ki- és belégzést végezzünk, hanem 5-10 percig lélegezzünk a fent leírt módon, hogy aztán sok gyakorlás után elmondhassuk, a zazen számunkra fél- egy óráig is eltart.
A kilégzés során figyelmünk a kilégzésre összpontosít, tehát figyelmünk, és a kilégzés eggyé válik.
Most, hogy a légzés rendben van, a tudatunk is rendeződik. Elérkeztünk célunkhoz. Tudatunk rendben, sikerült lecsendesítenünk, megnyugodtunk.

Létezik egy módszer a légzésszámlálás, amiről majd legközelebb írunk.

Most is egy történettel zárunk.

Igyál egy csésze teát!
 

Egyik reggel Csao-csou az új szerzeteseket fogadta:
   - Jártál már itt? - kérdezte az egyiket.
   - Igen.
   - Gyere, igyál egy csésze teát!
   Aztán egy másikhoz fordult:
   - Jártál már itt?
   - Még nem.
   - Gyere, igyál egy csésze teát!
   A szerzetes-felügyelő félrehívta a mestert:
   - Az egyik már járt itt, erre te megkínálod teával; a másik még nem járt itt, erre te ugyancsak teával kínálod. Jelent ez valamit?
   - Felügyelő! - szólt Csao-csou.
   - Tessék.
   - Gyere, igyál egy csésze teát!
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése