2014. szeptember 16., kedd

Zen szellem, az örök kezdők szelleme ELSŐ RÉSZ – SEMMI KÜLÖNÖS (Shogaku Shunryu – Sunrjú - Suzuki)


"Ha minden nap elvégzitek ezt az egyszerű gyakorlatot, csodálatos erőt szereztek.
Mielőtt eléritek azt, csodálatos dolognak tűnik, de miután megszereztétek, nincs már semmi különös benne."

Mit érzünk egy-egy zazen gyakorlás után? Érzünk egyáltalán valamit? Valami különöset? Vagy semmit?

Suzuki így ír erről:
„Nincs kedvemre, hogy beszéljek a zazen után. Úgy érzem, hogy a zazen gyakorlat önmagában is elég. De ha már mondanom kell valamit, legszívesebben arról beszélnék, milyen csodálatos dolog is a zazen. Időtlen időktől tart már e gyakorlás, és végtelen jövőben is tart majd.
A zen gyakorlás valódi természetünk közvetlen kifejeződése.”

 
Bármit teszünk az a természetünk kifejeződése, de a zazen gyakorlatok nélkül nehéz ezt megélni, megérteni.
A zen szerint, ha azt gondoljuk, hogy teszünk valami különöset, akkor valójában nem teszünk semmit, viszont ha már nem akarunk valamit, valami különlegeset tenni, akkor teszünk igazán valamit!
Amíg azt gondoljuk, hogy a zazent valamiért, vagy valakiért tesszük, addig az nem lesz igazi gyakorlás.

A zazent mindennap gyakorolni oda vezet, hogy csodás erőt szerzünk, de amint ezt elértük, már nem is tűnik olyan csodálatosnak és különlegesnek.
Mindenkivel előfordul, hogy álmodozik egy csodás helyről, de amikor eljut oda, rájön, hogy valójában nincs semmi csoda.

„Van valami rejtélyes abban, hogy akik nem tapasztalták, csodálatos valaminek tartják a megvilágosodást. De ha elérik, kiderül, semmi. És mégsem semmi.” 

Ha ezt megértjük, már közelebb kerültünk a zenhez. Ennek megértésében is segít a zazen. 

„Ha tehát folyamatosan végzitek ezt a gyakorlatot, egyre jobban megszereztek valamit–semmi különöset–,de mégis valamit.”

A legfontosabb, hogy önmagunk legyünk, és önmagunkat, a természetünket legegyszerűbben fejezzük ki. Ha nem csinálunk semmit, akkor is cselekszünk valamit. Beszél a szemünk, testtartásunk, a hangunk.
Zazent gyakorolni annyi, mint elmélyíteni tapasztalásainkat, elfelejteni a nyereségvágyunkat, a dualista szemléletünket.
Gyakorolni a zazent nap mint nap, hétről hétre, évről éve és nem kell várni semmit, nem kell gondolni semmire, ezzel visszanyerhetjük igazi, valódi természetünket és tettünk valamit!



2014. szeptember 8., hétfő

Zen történetek - Hegytetőn


Nagyon különleges „mesét” találtunk mára.

Hegytetőn

 A mester egy nap így szólt a tanítványaihoz:

- Gyertek, felmegyünk a hegyre!

 El is indultak. Ködös reggel volt, hallani lehetett a fűszálakról lehulló harmatcseppek koppanását, a levegőben érződött a nedves növények illata. A kis csapat feljebb, egyre feljebb jutott, s a hegyoldal mind meredekebbé változott.

A mester és tanítványai végül felértek a csúcsra. A köd még nem oszlott szét, az alacsonyan lógó felhők eltakarták a távoli hegyeket.

- Miért jöttünk fel, mester? - kérdezték a tanítványok. - Nincs itt semmi látnivaló!

- Éppen azért. A semmit akartuk megnézni.