2014. július 23., szerda

Zen történetek – Párbeszéd



Mai zen történetünk nagyon rövid, de érdekes, pedig csak a párbeszédről szól.

Párbeszéd

A zen-mesterek arra oktatják tanítványaikat, hogy mindig bölcsen fejezzék ki magukat.
Mi vajon mindig tudjuk, hogy mit mondjunk és mit kérdezzünk?


Volt két zen iskola, mindegyikhez tartozott egy fiatal gyermek. Egyik reggel a két gyermek összetalálkozott az utcán.

- Hová mész? - kérdezte az egyik.

- Amerre a lábam visz - felelte a másik.

  
Az első gyermek erre nem tudott mit mondani, ezért felkereste a mesterét, és elmondta, mi történt.

- Ha legközelebb találkoztok, és ezt mondja az a fiú - mondta a mester -, kérdezd meg tőle, hová menne, ha nem lenne lába.


Másnap a két fiú ismét összetalálkozott.

- Hová mész? - kérdezte az első.

- Amerre a szél fúj.


Az első gyermek erre nem tudott mit mondani, ezért felkereste a mesterét, és ismét elmondta, mi történt.

- Ha legközelebb találkoztok, és ezt mondja az a fiú - felelte a mester -, kérdezd meg tőle, hová menne, ha nem fújna a szél.


Harmadnap ismét összetalálkoztak a fiúk.

- Hová mész? - kérdezte az első.

- A piacra, zöldségért.


Az első gyermek hallgatott, és ismét felkereste a mesterét, megint elmondta mi történt. A mester ekkor rákiáltott:

- Ej, ostoba! Sosem fogod megérteni a Zent!


2014. július 15., kedd

Zen szellem, az örök kezdők szelleme ELSŐ RÉSZ – A SZELLEMI GYOMOK (Shogaku Shunryu – Sunrjú - Suzuki)



Az időjárás manapság elég változatos, a frontok jönnek-mennek és ez bizony jó néhány emberre rossz hatással van, ezért úgy gondoltuk olyasmiről írunk ma, ami segíteni fog egy kicsit ellazulni, megnyugodni, ami a közérzet jobbá tételéhez is hozzájárul.


Írásunk címe: A szellemi gyomok.


Azonnal adódik a kérdés vannak-e gyomok szellemünkben és ha vannak, mennyire károsak?

Az első kérdésre a válasz, hogy bizony vannak és lehet, hogy ez most csodálkozásra ad okot, és talán hihetetlen is de, ha jobban megvizsgáljuk szellemünket, be fogjuk látni, hogy vannak olyan gondolataink, amik nem éppen odavalók és akár uralkodnak is a fejünkben, ezzel is gátolva azokat a  gondolatokat, ami sokkal fontosabb lenne adott pillanatban. A gyomok a szellemünkben nem rosszak, sőt!

Ezzel el is jutottunk a második kérdéshez.


Suzuki így ír erről:

"Legyetek inkább hálásak a szellemben meglévő gyomoknak, mivel azok végül is a

gyakorlásotokat gazdagítják."

Mindenkivel előfordul, hogy reggelente nehezen ébred, nehezen kel fel, és nehezen veszi rá magát, hogy hozzákezdjen elvégzendő feladataihoz, legyen az otthoni tevékenység, vagy munka, esetleg egy zen gyakorlás, egy zazen ülés.

Nincs ezzel semmi baj! Ha rendszeresen gyakoroljuk a zazent, ha rendszeresen ülünk, akkor észre fogjuk venni, hogy a nehézségek lassan elmúlnak, vagyis szellemünk hullámai elcsitulnak.

Suzuki azt tanította, hogy ezek a szellemi hullámok valójában segítik az ülést, segítik a zazen gyakorlását, mivel ezek a szellemi gyomok táplálják a szellemet.

Amikor zazenben ülünk erőfeszítéseket teszünk, hogy testünk és szellemünk teljes nyugalomba legyen, viszont a görcsös akarás, hogy arra koncentrálunk, hogy nyugodtak és ellazultak legyünk, az nem tesz jót sem nekünk, sem a zazen ülésnek.


Suzuki így fogalmazza ezt meg:

„Bizonyos erőfeszítést kell tennünk, de el is kell feledkezni magunkról a megtett erőfeszítésben. Ebben a világban nincs sem énség, sem tárgyiság. Szellemünk egyszerűen csak nyugodt, még tudomásulvétel sincs. Ebben a tudomásulvétel-nélküliségben minden erőfeszítés és minden képzet, vagy gondolat elenyészik.”

Sok gyakorlással elérünk oda, hogy megtapasztaljuk, a szellemi gyomok valójában táplálják szellemünket.


Hogyan érhetjük ezt el?


Sokszor volt már szó róla és most sincs más út, minthogy zazen gyakorlatban koncentráljunk a légzésünkre! Tapasztalni fogjuk, hogy elérkezik az a pillanat, amikor már nem is tudunk a légzésről. Ekkor a tudatunk tiszta lesz és ellazultunk.

A tényleges gyakorlás, hogy csak a légzésünkre figyelünk, míg elérkezünk abba az állapotba, amikor már nem is tudunk a légzésről.


Ekkor fogjuk megérteni azt az állapotot, amiről a zen szól.


Így ír erről Suzuki:

„Ha egyszer megértitek majd ezt a bennünk lévő erőt, amely a magunk és a környezetünk megtisztítására szolgál, helyesen tudtok majd cselekedni és tanulni fogtok azoktól, akik körülöttetek vannak, és barátságosak lesztek másokhoz. Ez a zen gyakorlás érdeme.”


2014. július 8., kedd

Zen történetek - Álomország



A zenről beszélni időnként nehéz és az is igaz, hogy hallgatni, olvasni sem könnyű erről.
A zen történetek is elgondolkodtatnak, de talán mégis egy kicsit könnyedebb olvasmány, ezért most jöjjön egy zen történet.

Álomország

 Az iskolamester minden délután aludt egy keveset. A gyerekek megkérdezték tőle, miért teszi.
- Ilyenkor Álomországba megyek - hangzott a válasz -, hogy találkozzak a hajdani bölcsekkel. Konfucius is ezt cselekedte. Elaludt, átment Álomországba, elbeszélgetett a bölcsekkel, majd armikor visszatért, vagyis felébredt, elmondta tanítványainak a hallottakat. Aki átjut Álomországba, bölcsen tér vissza onnan!
 Egy nap nagyon meleg volt, a gyerekek közül néhányat elnyomott az álom. Amikor az iskolamester leszidta őket, így védekeztek:
- Álomországban jártunk, hogy találkozzunk a hajdani bölcsekkel, és hogy bölcsességet gyűjtsünk. Konfucius is ezt cselekedte ...
- Igazán? - dühöngött az iskolamester. - No, ha ott jártatok, akkor mondjátok el, mit hallottatok a bölcsektől!
 A gyerekek hallgattak, de aztán előrelépett az egyik, s így szólt:
- A bölcsek megkérdezték tőlem, hallottam-e már Álomországról. Azt feleltem, hogy igen, az iskolamesterünktől, aki minden délután átjön ide. Megkérdezték az iskolamester nevét. Megmondtam nekik...
- És? - kérdezte az iskolamester. - Mit feleltek?
- Azt, hogy soha nem találkoztak ilyen nevű emberel!